"Van egy rossz szokásunk, az egymást követő vasúti fejlesztések során átugorjuk a bonyolultabb, nagyobb állomásokat, azok kimaradnak."
Szilágyi Tibornak, a MÁV fejlesztési és beruházási főigazgatójának, a MÁV Szabadjelzés című konferencián elhangzott minden szavával csak mélységesen egyetérteni tudunk.
Mindennek a "rossz szokásnak" pedig az egyik leglátványosabb következménye a hatvani vasútállomás méltatlan, felháborító és katasztrofális állapota.
Dicső múlt, méltatlan jelen és bizonytalan jövő.
Talán így foglalhatnánk össze Heves Vármegye, és a térség egyik legfontosabb vasúti csomópontjának helyzetét.
- március 31-én nyílt meg a Pest-Hatvan vonal, de már ugyanezen év május 19-én megindult a közlekedés a Hatvan-Salgótarján szakaszon. 1873-ban pedig a Hatvan-Szolnok vasúti közlekedés indul meg, amellyel Hatvan végérvényesen egy kulcsfontosságú vasúti központtá, logisztikai bázissá alakult.
Mára Budapest kötöttpályás agglomerációjának keleti végpontja, fontos teherszállítási várakozó, rakodó és fordítótengely. Nem mellesleg, az V. számú korridor, a Balti tengert az Adriai tengerrel összekötő Transzeurópai vasúti hálózat mentén fekvő fontos magyar vasútállomás. Állapota ehhez képest olyan, mint egy bezárás előtt álló mellékvonali megállóhely romos épületének sokszorosára felnagyított mása.
A Hatvani vasútállomás a hazai közlekedéspolitika szégyene, súlyos megsértése mindannak, amit a politikusok a vasút fontosságáról papolnak.
Ahogy az említett vasúti konferencián Szilágyi fejlesztési és beruházási főigazgató úr mondta, ennek a "rossz szokásnak", hogy a vasúti fejlesztések során a "bonyolultabb, nagyobb állomások kimaradnak", pont ennek lett ártatlan áldozata Hatvan vasútállomása. A 80-as fővonal nemrégiben lezárult, felemásra sikeredett, de Budapest és Hatvan között kétséget kizáróan jelentős minőségi javulást hozó felújítás során maradt ki a fejlesztés eddigi végpontja, Hatvan. Ráadásul okkal tartunk attól, hogy ha egyszer végre folytatódik a pályafelújítás Füzesabonyig, akkor bizony ismét simán "átugorják" majd a Magyarország tíz legfontosabb vasútállomása között lévő hatvanit.
A hatvani vasútállomás jelenlegi formájában és állapotában nem XXI. századi, de XX. századi normáknak sem felel meg. Hiszen az 1986-87 közötti utolsó pálya és peron rekonstrukció eredményei mára lényegében tönkrementek: egy rendezetlen építési terület, egy korhadó, porladó, esőben beázó romos épület benyomását kelti a szocreál építészet egyik különleges emléke, amelynek adottságai (mérete, beosztása) tökéletesen megfelelne egy XXI. századi minőségi szolgáltatásokat nyújtó vasútállomás megteremtéséhez.
Hatvan Vasútállomás esetében Heves Vármegye egyik vasúti ékkövéről van szó, amely hivatásforgalmi, turisztikai, csomóponti, intermodális csatlakozási szempontból is "logisztikai főnyereménye", csiszolatlan gyémántja lehetne a régiónak. Amikor - néhány évvel ezelőtt - végleg világossá vált, hogy a 80-as fővonal felújításának Hatvanig tartó első üteme véget ér egy méterrel a hatvani vasútállomás bejárata előtt, bizonyossá vált, hogy a "magára hagyott", "elárult és elárvult" állomás amortizálódása felgyorsul.
Mára egyfajta vészjósló mementóként jelezve, hogy óriási, alapvető bajok vannak Magyarországon - a közlekedéspolitikában is.
