Mielőtt megfogalmaznánk és megindokolnánk javaslatainkat a Kál-Kápolna – Kisterenye közötti vasúti szárnyvonalon 2007 óta szünetelő vasúti személyszállítás visszaállítására megosztunk kedves olvasóinkkal a Heves megye és talán nem túlzás egész Magyarország egyik legszebb vasútvonalával kapcsolatban. Úgy döntöttünk, hogy e poszt megírása előtt végigjárjuk a vonatszakasz állomásait, hogy aktuális helyzetképünk legyen a vasúti infrastruktúra állapotáról. Szomorú és lesújtó volt azt látni – frissen készült fotóink is ezt igazolják -, hogy a vonatszakasz állomásian és megállóhelyein gyakorlatilag teljes mértékben magára hagyták az állomásépületeket.

Természetesen mi is tudjuk, hogy ezek állagőrzése a MÁV és az állam feladata lenne, de a vonalszakasz 2009-es bezárásakor tapasztalt szép és felemelő civil és önkormányzati tiltakozás logikusan talán azt indokolta volna, hogy a vonal újranyitása reményének szimbólumaként a helyi önkormányzatok, civil szervezetek és vasútbarátok a maguk nyilván szerény lehetőségével őrizzék a pusztulástól ezeket az állomásépületeket. Mindez azért is fontos lett volna, mert amennyiben akár időszaki, turisztikai vagy hivatásforgalmi menetrenddel újraindítható itt a vasúti személyszállítás, annak vonzóvá és utas baráttá tétele elképzelhetetlen normális, legalább kulturált állapotban lévő felvételi épületek nélkül. Mindez nem csak kritika, de önkritika is: mindenkinek, akinek a számára fontos a Tarna-menti vasútvonal, el kellene gondolkodnia, mit tehet a jövőben érte.

Most pedig jöjjenek a javaslatok.

A megye döntéshozói, a vasútvonal menti polgármesterei és képviselő-testületei, illetékes országgyűlési képviselői és a megalakuló új kormány közlekedéspolitikájának irányítói számára a következő javaslatot tesszük:

Az őszi vasúti menetrendváltozással egy időben újra nyissák meg a vasúti személyszállítás számára a Kál-Kápolna - Kisterenye vasútvonal Heves megyei szakaszát, első körben verpeléti, majd recski, siker esetén mátraballai végállomással. Javaslatunk lényege, hogy ne egy új vasúti szárnyvonalszakaszként tekintsenek a Kál-Kápolna – Mátraballa Tarna-menti vasúti pályára, hanem azt menetrendileg és műszakilag tekintsék a Kisújszállás – Kisköre – Kál-Kápolna vasútvonal szerves folytatásaként. Meglátásunk szerint a két szárnyvonal közös értelmezése új perspektívát adhatna Heves megye Észak – Déli irányú kötöttpályás közlekedésének, vonzáskörzetével együtt a Tarna mentén közel húszezer, vagyis egy Hatvan megyei jogú városnyi embert kapcsolhatna be a vasúti közlekedés igénybevételének lehetőségébe, lehetővé tenné a Tarnamentén élők számára Kál-Kápolnánál az immáron minőségi óránkénti ütemes menetrendi szolgáltatást nyújtó Eger – Budapest Interrégiós vasúti szolgáltatás elérését. E fejlesztés kapcsán javasoljuk a MÁV által korábban lerombolt Kápolna megállóhely újjáépítését, valamint egy kompolti megállóhely létesítését, hogy elérhetőbb közelségbe váljanak a vasúti megállók az itt élők számára. Mindezek kapcsán javasoljuk első körben Mátraballán, Recsken és Verpeléten bekamerázott P+R parkoló létesítését.

Természetesen vannak konkrét menetrendi koncepcióink is, de meggyőződésünk szerint ennek megalkotására nagyszerű szakemberek dolgoznak a MÁV-nál. Nyilván ideális a napi öt vonatpár közlekedtetése lenne egy kora reggeli, egy délelőtti, majd délután 14, 17 órai, majd egy esti járattal, amelyek természetesen minden esetben kényelmes csatlakozást biztosítanak Kál-Kápolnán az óránként közlekedő Interrégió vonatra, Eger és Budapest irányába.

Javaslatunk lényege, hogy jelentős többlet-beruházási és üzemeltetési költségek nélkül, jelentős kapacitásbővítés és szolgáltatási minőségjavulás legyen elélhető a Tarnamentén Budapest, Eger és a Tisza-tó irányába.

PS:

Nyilván javaslatainkat olvasva sokan fogalmaznak majd meg kritikát, észrevételt, ezeket szeretettel várjuk. De talán még többen lesznek olyanok, akiknek bár szívéből szólnak e sorok, csak legyinteni fogna, mondván: úgysem lesz ebből semmi.

Mi optimisták vagyunk. Amikor néhány évvel ezelőtt annyira leromlott a kiskörei közös vasúti-közúti híd állapota, hogy kis híján le kellett állítani a Kál-kápolna – Kisújszállás szárnyvonal vasúti közlekedést, a térség régi-új országgyűlési képviselője, Szabó Zsolt addig lobbizott a kormánynál, amíg a különleges híd gyönyörűen meg nem újult.

Amikor már mindenki azt gondolta, hogy nem lesz változás abban az elviselhetetlen és súlyosan környezetpusztító környezetben, hogy a Kisnánán kibányászott követ, abszurd módon, közúton szállítják, pusztítva az utakat, házakat és a vasút versenyképességét, a térség régi-új országgyűlési képviselője, Horváth László addig ment, amíg nem szerezett pénzt egy verpeléti vasúti kőátrakó létesítésére. Szóval annak reményét feladni, hogy a Tarna-menti vasútvonalon lehessen újra versenyképes személyszállítási szolgáltatás, hiba és kishitűség lenne.