Folyamatosan és súlyosan sérülnek az Agria Interrégió vonatokon a jegyvizsgálók és az utasok emberi jogai
Tisztelt elnök úr!
Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy nem politikai aktivisták, hanem Heves Vármegyében élő, és a térséghez érzelmileg kötődő, vasútbarát magyar emberek vagyunk, akik a XXI. században nemzetstratégiai és környezetvédelmi szempontból is fontosnak tartják a minőségi vasúti közlekedést. Blogunkon ennek érdekében javaslatokat teszünk, kritizálunk, dicsérünk, figyelemmel kísérjük a hevesi vasút ügyét.
Azt is szeretnénk világossá tenni, hogy tisztában vagyunk vele: a probléma amivel önhöz fordulunk, - egyelőre és látszólag - sokkal kevésbé súlyos, mint azok az esetek, amelyek az Önök mozgalmának praxisában nap mint nap előfordulnak.
Előrebocsájtjuk azt is: problémánkkal a dolgok rendje szerint nem Önnek, hanem a MÁV vezetőinek, ügyfélszolgálatának, a rendőrség vezetőinek kellene írnunk.
Viszont mérhetetlenül elegünk lett az udvarias és professzionális mellébeszélésből, a sok sikert kívánó cinikus sablon válaszokból.
Ezért szeretnénk megosztani Önnel azt, hogy Heves Vármegye legfontosabb, a késések, eseti műszaki problémák, balesetek és fémlopások miatti zavarok ellenére legminőségibb vasúti szolgáltatása, a hét minden napján reggeltől estig, óránkénti ütemes menetrendben, korszerű, kényelmes motorvonatokkal szolgáltató Agria Interrégió járatokon, döntőrészt az agresszív, gyakran élve rohadó hajléktalanok, az ordibáló, fenyegetődző, bedrogozott bűnöző cigányok, és a diliházak bezárása után utcára került közveszélyes elmebetegek miatt folyamatosan és súlyosan sérülnek a vonaton dolgozó jegyvizsgálók és az utasok emberi jogai.
Pontos statisztikákkal természetesen nem rendelkezünk, de Eger, Füzesabony, Kál-Kápolna és Budapest között közlekedő szerzőink szinte reprezentatív adatai szerint gyakorlatilag nincsen járat, ahol a menetrend szerint 1.54 perces Budapest-Eger út során, nem érne az említett három társadalmi csoport valamelyikének képviselője részéről súlyos verbális, de néha fizikai atrocitás is egy-egy utast vagy jegyvizsgálót, nemritkán hölgyeket.
A "deviancia alapértelmezett változata" a jegy nélkül, koszosan, büdösen utazás, az agresszív hangos, kirívó, félelmet keltő viselkedés, hangos zenehallgatás.
Második szintként említhetnénk az utasok zaklatását, kéregetést, sértegetést és a jegyvizsgáló verbális megalázását.
Harmadik szintenként a fizikai agresszióval fenyegetést, a vonat rongálását, a vécék tönkretételét, kifosztását.
Végül a szintén nem ritka nyers fizikai erőszakot.
Azt tudnia kell, hogy az itt közlekedő korszerű, légkondicionált, wifi-vel, és magas szintű digitális utastájékoztatással ellátott Flirt, és emeletes KISS motorvonatok, amelyeket a magyar, és az Európai Unió adófizetőinek pénzén a magyar kormány beszerzett, gyakorlatilag néhány év alatt brutálisan leamortizálódnak. Ezeket - legelsősorban a vécéket - gyakorlatilag elpusztítják, akár alkalmanként tízmilliós nagyságrendű károkat okozva.
A vonatok mindegyike be van kamerázva, de a jegyvizsgálók elmondása szerint, feletteseik ennek ellenére nem védik őket: a velük szembeni agressziót, még ha dokumentálható is, "nem célszerű" jelenteni. Viszont, ha egy "jogtudatos" - vagy a jogtudatossága hiányát valamelyik erre szakosodott civilszervezet jogtudatossága segítségével kipótló - deviáns panaszt tesz a jegyvizsgálók ellen, őket azonnal, akár bizonyítékok nélkül is meghurcolja a munkaadójuk.
Tisztelt László Attila elnök úr!
Ahogy már jeleztük: tisztában vagyunk azzal, hogy az itt leírtaknál az országban - és több másik vasútvonalon - még sokkal súlyosabb problémák is folyamatosan jelen vannak.
Mi azonban úgy gondoljuk, hogy itt jelenleg az a rémisztő folyamat zajlik a szemünk előtt, hogy egy kvázi európai minőségű műszaki, közlekedési szolgáltatás kezd lassan igénybevehetetlenül félelmetessé válni, csupán amiatt, hogy Magyarországon még bekamerázott helyeken sem tud az állam érvényt szerezni az erőszak monopóliumának, és - ha kell erőszakkal - megvédeni az erőszaktól a békésen (és környezettudatosan) vonattal közlekedő adófizető állampolgárait és állami munkavállalóit.
A helyzet tehát az, hogy a deviáns hajléktalanok, a bűnöző cigányok és az utcára kicsapott elmebetegek lassan átveszik az uralmat, és a hatalmat egy olyan közlekedési szolgáltatás felett, amely műszaki szempontból megfelelne a minőségi elvárásoknak, és annak a szándéknak, hogy egyre többeket az közútról a zöld, kötöttpályás távolsági közlekedésre szoktasson.
Ennek azonban egyre inkább közbiztonsági akadályai vannak az Agria Interrégió vonalon (is).
Az Agria Interrégió vonaton rendszeresen utazó határozott fellépésű, küzdősportokban jártas sportoló barátaink többször elmondták, hogy gyakran kelnek a jegyvizsgálók és az utasok védelmére.
Mindig sikerrel, legtöbbször ráadásul anélkül, hogy fizikai erejüket igénybe kellene venniük.
Elmondásuk szerint az említett deviáns csoportok vonaton utazó képviselői, ha kellő erő tartalékot látnak, már a verbális fellépéstől is megijednek és rendszerint - mivel úgyis jegy nélkül utaznak - a következő megállónál távoznak a vonatról. Csakhogy az erőszak - akár a verbális is - jogállamban mégiscsak az állam monopóliuma lenne - és egyúttal eszköze a tisztességes polgárai megvédésére, objektív és szubjektív biztonságérzetük szavatolására.
Munkáját és küzdelmét nagyra becsülve, válaszát (javaslatait, véleményét) várva tisztelettel üdvözlik:
